Az apatest, ami menő is lehet

A kifejezés elterjedését egyébként egy 19 éves lánynak, Mackenzie Pearsonnak köszönhetjük, aki egy esszében használta. Bár elmondta, hogy nem ő a szó értelmi szerzője, mégis ő volt az, akinek az írása nyomán a világ megismerte a „dadbod” fogalmát – és jól fel is kapta, elég széles körben elterjedt.

A harmincas korosztályban kezdik a férfiakat apatestűnek titulálni. Általában akkor kezdődnek a problémák az öltözködéssel is, hiszen így már nem is feltétlenül állnak jól azok a ruhák, amik huszonévesen, amíg még nem figyelt az úszógumi deréktájt. Az aputest ugyanakkor nem szégyen, hiszen nem kötelező mindenkinek kigyúrtnak, izmosnak, kidolgozott testűnek lenni. Ahogy a nők esetében is el lehet fogadni a különböző testalkatokat, úgy a férfiaknál is. 

Viszont az nagyon fontos, hogy mindenki tudjon az alkatának megfelelően öltözni. Az erősebbik nem képviselőivel kapcsolatosan ugyanis sokszor nem kimondottan az a probléma, hogy valakinek aputeste van, hanem az, hogy ehhez előnytelenül öltözik, nem látja a saját korlátait, határait, és nem igazán tudja, mit kellene viselnie ahhoz, hogy előnyösebb legyen a külseje.

Az aputest is természetes

Időről-időre előtérbe kerül a természetesség mellett való kampányolás, főleg a divat világában. Nagyon sokan szólalnak fel az ellen, hogy csak a 40 kilós, tökéletesen sminkelt, tökéletesen beállított hajú nő lenne az igazi nő, és csak ők számítanak szépnek. Hogy felhívják a figyelmet a természetes szépségre, sok átlagosnak mondható, esetleg kicsit ducibb nő vállalja büszkén az idomait, smink, Photoshop, és egyéb szépítés nélkül, azt hangsúlyozva, hogy ez így természetes, és igenis el kell fogadni, hogy nem lehet mindenki modell alkat.

Nos, akkor ugyanezen az elven fogadjuk el azt, hogy a férfiak közül sem mindenki kidolgozott testű adonisz, és az apu testnek igenis megvan a létjogosultsága. Nem ciki, nem csúnya, csak természetes. A hús-vér nők után lássuk meg azt is, hogy ilyenek a hétköznapi, hús-vér férfiak.

Az aputestű férfiak azok, akik nem töltenek minden nap munka után két-három órát az edzőteremben, és nem arról szól az életük, hogy minél szebb és nagyobb izmokat növesszenek. Ők azok a férfiak, akik teljesen átlagos életet élnek: munka után hazamennek a családjukhoz, és inkább velük töltik az időt. Megeszik a pörköltet, amit a feleségük főzött (vagy ők főztek), majd boldogan játszanak a gyerekeikkel, beszélgetnek a párjukkal, és élik a családi életet ahelyett, hogy a kondiba izzadnának. És igen, ennek bizony meg is van a látszata: egy kis pocak, némi úszógumi, és kevesebb dagadó izom.

… és ez egyre jobban tetszik a nőknek!

Bizony, az apatest divat lett! Hogy miért? Azért, mert a nők nagy része nemcsak egy mutogatható „jópasit” szeretne maga mellé, hanem egy gondoskodó férfit. Az aputestű férfiakat pedig ezzel azonosítják. A szerető, gondoskodó apukákkal, akik nagyszerű társak, jó férjek, a gyerekeknek pedig szuper apjuk lesznek. Mindez a nőknek sokkal vonzóbb, mint egy kidolgozott felsőtest, legalábbis azoknak, akik már elértek abba a korba, hogy kicsit a jövőjükön is gondolkodnak.

Persze az aputest népszerűségén sokat segít, hogy jó néhány körberajongott sztár megmutatta már, hogy bizony nekik is ilyen van. A színész Leonardo DiCaprio, sok nő bálványa is rendelkezik némi úszógumival, de ez csöppet sem zavarja – és ha ő így néz ki, akkor más miért ne nézhetne? Ha ő így is tetszik a nőknek, akkor másnál is nyerő az aputest!

Öltözni azért tudni kell hozzá

Persze mindez nem jelenti azt, hogy akkor nyugodtan hátra lehet dőlni, és el lehet hízni. Az aputest nem egyenlő a kórosan elhízottal és a sörhassal sem. Pici fölösleg, némi úszógumi, kicsit mackósabb alkat fér bele. Tehát korántsem arról van szó, hogy a kövérséget lehetne takargatni az aputest kifejezéssel. 

És persze az sem mindegy, hogyan is öltözünk az aputesthez, hiszen nyilvánvalóan fontos, hogy az alkatunknak megfelelően válasszuk ki a ruháinkat. Nem, a slim fazonú ing, az izompóló, a test vonalát jobban követő ruhadarabok nem fognak jól állni. Ezeket azoknak találták ki, akiknél nem figyel a pocak és az úszógumi. Nem néz ki jól, ha a ruha, ami rajtunk van, már messziről mutatja, hogy van alatta némi fölösleg. Az aputest nem szégyen, de azért hangsúlyozni sem kell a pluszokat. 

Ezzel pedig nem azt akarjuk mondani, hogy egy aputestű férfi nem öltözhet divatosan, és mindenképpen bő ruhákban kell járnia. Nagyon is lehet valaki stílusos akkor is, ha nem kifogástalan a teste, csupán meg kell találnia magán azt, ami előnyös, és azt hangsúlyozni – jótékonyan elterelve a figyelmet az előnytelenebb részekről.

Apu stílus, ahogy a fejünkben él…

Nos, valljuk be, az egy igazi förtelem. A fejünkben élő „apuk” bajuszosak, durván pocakosak, elhízottak, bő pólóban járnak, hatalmas nadrágokban, amik azért akkorák, hogy a hasukra felmenjenek. Persze elengedhetetlen kellék a hózentróger, hiszen enélkül nem marad rajtuk a nadrág.

Az az apustílus, ami menő, ami tetszik a nőknek, az nem ez. Ahogy már említettük, az apustestnek sincs ehhez semmi köze, ez egyszerű elhízottság, más kategória. 

Semmi sem tiltja, hogy egy aputestű férfi normálisan, sőt, kifejezetten stílusosan öltözzön. Ehhez csak tudni kell, milyen darabokat célszerű választani ahhoz, hogy kevésbé legyenek szem előtt a problémás részek, és jobban kidomborítsuk az előnyöket.

De milyen ruhadarabok lehetnek előnyösek aputestre?

Ami a stílust illeti, az eleganciát annyira nem kell túlzásba vinni, hiszen hétköznapi férfiakról beszélünk, tehát tökéletesen hétköznapi viseletben gondolkodunk. Mondjuk olyanban, amiben apu reggel oviba viszi a gyereket, vagy elmegy a családdal kirándulni egyet. Az alkalmi öltözék teljesen más téma, ilyen helyzetekben úgyis adott, mit kell felvenni.

Az aputestű férfinál ugye abból indulunk ki, hogy alapvetően jól néz ki, csak van egy kis fölöslege. Tehát mondjuk férfiasan széles a válla. Szuper, akkor felvehet nyugodtan ujjatlan, rövid ujjú pólót, amiben ez remekül látszik. De nem azt a szűk fazont, ami a törzsön lefelé haladva karcsúsodik, mert ez meg fogja mutatni az úszógumit is, amit szeretnénk elrejteni. Az aputesten jól mutatnak az egyenes szabású ingek, pólók, persze a megfelelő méretben, és nem egy lepelként.

Ugyanez vonatkozik a pulóverekre is: a szűkített fazon kerülendő, de az egyenes szabású nyugodtan jöhet.

Ami a nadrágot illeti, a farmer igazi örökzöld, sosem megy ki a divatból, és persze tökéletes hétköznapi viselet. Persze ebből is különböző fazonúak léteznek, arra érdemes figyelni, hogy ne essünk bele abba a hibába, hogy nagyon bőt választunk, mert az a lábakon nem fog jól állni, még ha a derékon, csípőn kényelmes is. A túl szűk viszont megintcsak előnytelenül megmutathatja az úszógumit, így ezzel is óvatosan! Az ideális nem szorít derékban, de nem is túl bő a lábakon.

A férfiak öltözködésében egyébként az egyik leggyakoribb hiba, hogy nincsenek tisztában a méretükkel, bármennyire is furcsán hangzik ez. Nagyon gyakori, hogy indokolatlanul nagy méretű ruhákat hordanak, mert rajtuk nem kell, hogy feszüljön, mint a nőkön. Valóban nem kell, hogy testhezállóak legyenek az egyes ruhadarabok, de azért az sem jó, ha olyan, mintha zsákot viselnénk.

Bátran a színekkel!

Na persze azért nem az a cél, hogy egy papagájra hasonlítsunk, de korántsem kell folyton fekete vagy szürke holmikat viselni. Nyugodtan lehet színesen öltözködni – a farmernek megvan az a remek tulajdonsága, hogy gyakorlatilag bármilyen színnel viselhető, és jól is mutat.

Óvatosan azonban a kimondottan „kövérítő” színekkel, a piros például nagyobbnak mutat, és többnyire a fehér is, habár a megfelelő fazon sok mindent ellensúlyoz. Nincsenek egyértelműen tiltólistás színek, a lényeg, hogy mindig az összhatást nézzük, egyben lássuk a szettünket, és úgy ítéljük meg, hogy jó lesz-e.

Sokat dobnak a kiegészítők

Azt gondolnánk, hogy a kiegészítők elsősorban a nőknek valók, a férfiak öltözködését inkább az egyszerűség jellemzi. Ez alapvetően így is van, hiszen mi nem hordunk csillivilli ékszereket, nem cipelünk magunkkal retikült, és a hajunkba sem teszünk semmit. Viselünk viszont például órát, esetleg egy-egy nyakláncot, karkötőt, gyűrűt (jegygyűrűt), illetve természetesen övet.

Itt megragadnánk az alkalmat arra, hogy rámutassunk, milyen nagyszerű találmány is az öv. Sokkal nagyszerűbb, mint a korábban már említett hózentróger, amik közül van pár darab, mely egyszerűen egy stíluskatasztrófaként aposztrofálható. Persze, a cél az, hogy rajtunk maradjon a nadrág, világos, de azért nézzünk már ki valahogy!

Szerencsére azért hózentrógerből is van stílusos, kifejezetten divatos darab, de azért ugye amikor az apustílusra gondolunk, nem feltétlenül ez lebeg lelki szemeink előtt –érdemes picit megnézni a kínálatot, hogy lássuk, a hózentróger nem feltétlen ciki. Emellett persze a klasszikus öv is lehet kifejezetten stílusos, elegáns és megnyerő. Nagyon sokféle kivitelezésű öv létezik, amik közül mindenki az ízlésének megfelelően választhat. Olyan nincs, hogy valaki nem találja meg a számára megfelelőt, legfeljebb olyan, hogy nem keresett elég kitartóan!

A nadrág dísze

Hogy visszakanyarodjunk az apustílushoz, ejtettünk már szót róla, hogy a farmer ennek szerves része. Nos, a farmernek pedig határozottan fontos kelléke az öv, kvázi a dísze. Öv nélkül egy farmer néha olyan érzetet kelt, mintha „meztelen” lenne, befejezetlen, mintha nem öltöztünk volna fel rendesen. 

Funkcióját tekintve persze az öv is arra való, hogy rajtunk tartsa a lecsúszásra hajlamos nadrágot, de ezen már régen túlléptünk, és az öv bizony stíluselemmé vált. Már ha jó minőségű, és jól választják ki, passzol az adott öltözékhez.

Milyen öv való az apu stílushoz?

Mivel az apustílus alapvetően sportos és laza, ezért ilyesmi öv is kell hozzá. Megvan a helyük az elegáns és díszesebb daraboknak is, ugyanakkor egy farmer-póló összeállításhoz, vagy esetleg farmer-ing összeállításhoz egyértelműen nem ilyesmit kell keresnünk, hanem egy egyszerűbb, letisztultabb, lazább darabot.

A bőr övvel alapvetően nehéz mellényúlni, klasszikus, minőségi, és mindenhez passzol. A meghatározó inkább a csat lesz, ettől olyan az öv, amilyen, ez adja meg a karakterét, a jellegét. És persze ez utal leginkább a viselője ízlésére is. 

A csatok lehetnek hagyományosak, lehetnek valamilyen különleges formára kialakítottak, megjelenhetnek rajtuk különféle motívumok. Eltérő lehet a színük, ahogy egyébként a szíjakat is különböző színekben készítik – sokat számít a megjelenésünk szempontjából, hogy az öv színe mennyire passzol az öltözékünk többi részéhez.

Egyébként ez az „apus” utcai viselet tökéletesen alkalmas arra, hogy kicsit megvillantsuk az övet: egy farmernadrágba lazán betűrt ing vagy póló is jól tud mutatni, illetve az úszógumit is jótékonyan takarja, már ha nem túl nagy. Inggel azért jobb ez a koncepció, mint pólóval, inkább azzal javasolt kipróbálni.

Az aputest veszélyei

Miután az eddigiekben kiveséztük, miért is jó és menő az aputest, úgy korrekt, ha szót ejtünk az esetleges hátrányairól, veszélyeiről. Leszögeznénk így elöljáróban, hogy nem is igazán az aputesttel van probléma, hanem azzal, ha valaki félreérti, mit is takar ez tulajdonképpen, és egy nagyon egészségtelen életmódot szeretne ezzel magyarázni, illetve arra is ráhúzza az aputestet, ami már rég nem az.

Említettük már, hogy az elhízás nem egyenlő az aputesttel, sokan mégis teljesen ellustulnak, eltunyulnak, és nem foglalkoznak ennek következményeivel. Majd amikor meglátják egy szép napon az életmódjuk eredményét, esetleg valaki felhívja rá a figyelmüket, megállapítják, hogy nekik aputestük van. Nem. Az aputest kis fölösleget jelent, és nem lehet a folyamatos hízást ezzel a kifogással félvállról venni. 

Az, hogy valakinek aputeste van, nem jelenti azt, hogy nem kell többé figyelnie az egészségére. A súlyfölösleg nemcsak esztétikai kérdés, hanem egészségügyi is, ezért továbbra is célszerű azért odafigyelni arra, hogy ne zsírt együnk zsírral, meg cukrot cukorral, sörrel, vagy édes löttyökkel leöblítve. Egyrészt, ez eleve egészségtelen, másrészt így az aputestből hamar szimpla elhízás lesz, ami pedig további egészségügyi problémákhoz vezet. 

Hathat negatívan a párkapcsolatra

Bár újabban az aputest kifejezetten tetszik a nőknek, legalábbis sokan ezt állítják, azért mégiscsak lehet negatív hatással a párkapcsolatra, legalábbis akkor, ha egy minden szempontból lusta férfi az érintett. 

Gondolhatja ugyanis az ember azt is, hogy ha a pocak, és némi fölösleg rendben van a nőknek, és így is tetszem a páromnak, akkor mégis minek strapáljam magam? Ez könnyen elvezethet odáig, hogy az érintett férfi semmit nem tesz annak érdekében, hogy tetsszen a párjának, nem törekszik már rá, hogy felkeltse az érdeklődését, nem akar dolgozni a kapcsolatért.

Ezzel pedig a párkapcsolat el is indult a lejtőn, hiszen az ellaposodást, a kapcsolatok kiürülését többnyire éppen az okozza, hogy a felek, vagy az egyik fél nem dolgozik már azért, hogy fejlődjenek, hogy továbbra is jó legyen a kapcsolat. És bár egy kapcsolat minősége nem a külsőn múlik, azért van benne része annak is, hogy mennyire talál minket vonzónak a párunk. 

Ha nem kölcsönös az elfogadás…

Az apustest természetes, normális, ezért fogadjuk el – erre épül az aputest propagálása. Ez rendben is van, jár az elfogadás azoknak a férfiaknak is, akik nem izzadnak minden nap órákat a konditeremben. De ne felejtsük el, hogy a nőknek is jár ugyanez! Ha ők elfogadnak minket akkor is, ha van egy kis fölöslegünk, akkor nekünk is el kell fogadnunk, ha a nőknek is van, és nem éppen modellalkattal rendelkeznek.

Nem jogos elvárás, hogy az aputest elfogadása ellenére azért a nő legyen minden szempontból tökéletes. Nagyon sok konfliktust szülhet, ha ezt nem sikerül fejben helyretenni, és az elvárások nem lesznek összhangban azzal, amit képesek vagyunk nyújtani a másik félnek.

Nem tökéletes, de igényes férfi

Summa summarum, az aputestű férfi nem tökéletes, de azért véletlenül sem igénytelen, nem egy egészségtelen életmód rabja, és odafigyel magára, illetve az öltözködésére. Ő a hétköznapi férfi, aki jól néz ki, stílusos, de nem olyan, mintha egy testépítő magazin reklámarca lenne. Olyan valódi. Mint kerekebb feneküket, pici pocakjukat, némi narancsbőrt nyíltan vállaló nők. Csak ő férfi.

Az aputest-kampány veszélye nem abban rejlik tehát, hogy elkezdjük elfogadni az átlagos kinézetű férfiakat, sokkal inkább abban, hogy egyesek elkezdik ezt a fogalmat félremagyarázni azért, hogy elfedjék a lustaságukat, igénytelenségüket. Fontos látni, hogy vannak az aputest és az apustílus határai, és hol kezdődik az elhízás, az igénytelenség, mert nagyon nem fedik egymást ezek a fogalmak. 

Az apustílus valóban lehet menő, ha az adott férfi odafigyel magára, és tudja, mi az, ami jól áll neki, hogyan tudja a testalkatának az előnyeit kihangsúlyozni. Ezt a vonalat kell erősíteni, és véletlenül sem azt az értelmezést, hogy akkor már nincs is szükség arra, hogy törődjünk magunkkal, hiszen jók vagyunk az ellenkező nemnek így is.