Bőrműves vs. bőrdíszműves - az ősi mesterség hagyományőrzői

A bőrművesség története

Az emberiség történelmében a legrégebben megmunkált anyagok egyike az állatbőr volt, amit az anyag kiváló tulajdonságainak köszönhetően nagyon jól hasznosítottak. Az akkor még cserzetlen bőrből az őskori ember ruházatot, hajlékot, lábbelit készített. Az első cserzési eljárásoknak (füst, zsír, növényi cserzés) köszönhetően a tartós bőr kiállta az idők próbáját. A mesterek egyre több használati tárgyat – cipő, tároló tömlő, tarsoly, lószerszám - készítettek belőle. 

Korábban a bőr kikészítésétől kezdve a cserzésen át minden folyamatot a tímár-cserző műhelyekben végeztek és állítottak elő. Később a megnövekedett igények kiszolgálására a bőrrel foglalkozó szakmák elváltak egymástól, és önálló céhek alakultak ki. 

A régi magyar bőrfeldolgozó mesterségek két nagy csoportja: a szőrős és szőrtelen bőrrel foglalkozók. A szűcsök szőrös bőrökkel, prémekkel dolgoznak. A bőrös mesterségek közül a szőrtelen bőr megmunkálásával foglalkozó szakmák: nyerges, szíjgyártó, könyvkötő, lábbeli-készítő, csizmadia, kesztyűkészítő, bőrműves és bőrdíszműves. Közülük önálló céhes ipart a szíjgyártók alapítottak először, akik férfi öveket, tarisznyákat és más bőrből készült tárgyakat csináltak. 

A magyar népi bőrművesség

A bőrmívesség a magyar nép ősfoglalkozásának tekinthető. A gazdaságban dolgozó férfiak az elhullott jószágok bőrét munkálták meg. Amiből a pásztorok például karikásostort, bicskatokot, tarisznyát, bőrerszényt, kantárt, bőrszíjat, bocskort készítettek. A pásztorművesség népi bőrmunkáin a rátétek, a fonás és a szironyozás ősi technikái őrződtek meg. 

Mi a bőrművesség?

„A bőrművesség használati és dísztárgyak készítésére vagy bevonására szánt, cserzett, pácolt, lágyított bőranyagok díszítése festéssel, domborítással, aranyozással, fonással, intarziával.” – forrás: Magyar Katolikus Lexikon. A bőrművesek cserzett állati bőr alapanyagból dolgoznak, melynek minősége az állat fajtájától és a cserzési módoktól is függ. A bőrműves termékeket népi motívumokkal, jelképrendszerekkel díszítik, mely egyben árulkodik viselője hitéről is. 

A bőr megmunkálásának folyamata

A nyersbőr megmunkálása a cserzéssel kezdődik, majd felületkezelési eljárásnak vetik alá vagy festik az anyagot.  A szabásmintához különböző összeeresztési technikákat alkalmazhatnak - kézi, gépi varrással, ragasztással vagy szironyozással - bőrműves szerszámok segítségével.

Bőrműves díszítő technikák:

• Szironyozáskor a bőrlapokat vékony bőrszíjakkal fűzik egymásra, ami egyben díszítő elem is (övek, dohánytartók). 
• Fonáskor a bőrszíjak összefűzése adja a díszítés sokszínűségét (saruk, ostorok, ékszerek, övek).
• A rátét különböző bőrminták rávarrása a bőrfelületre, ami a bőrhibák eltakarására is szolgálhat (tokok, táskák, tarisznyák, ruhák, csizmák).
• Batikoláskor folyékony méhviasszal festenek mintákat a bőrre, amit színnel pácolnak. A megdermedt viasz eltávolítása után a minta a bőr eredeti színében látszódik (ruhák). 
• A ma alkalmazott domborítási technika során a mintát a sablonnal együtt nyomják a bőrbe, és alulról bélelik. A poncolás a látvány fokozására szolgál, amivel mélyítik a minta körül a hátteret (tarsolyok, tarisznyák).
• Metszéskor a bőrfelületet a mintának megfelelően késsel vágják be, és más bőrműves szerszámokkal mélyítik, szélesítik tovább (könyvborítók, dísztárgyak).
• A sallangfonás mintához vékony bőrszíjakat használnak - főleg szíjgyártók és nyergesek alkalmazzák ezt a technikát (nyergek).

A köztudatban azonban összemosódik két fogalom – a bőrművesség és a bőrdíszművesség. Ugyanaz a kettő vagy rokonszakmákról beszélhetünk? 

Bőrműves vs. bőrdíszműves – mi a különbség?

A bőrműves olyan alkotó, aki a kézműves hagyományok mentén jó minőségű, eredeti bőrrel dolgozva az egész munkafolyamatot önállóan, saját kezűleg végzi el. Ezért az egyedileg előállított alkotás rendkívül időigényes. A bőrművesek fontosnak tartják továbbá a szakmai tudásuk és a hagyományok megőrzését, továbbadását – ezzel is tisztelegve a bőrös mesterség előtt. Szakmai és technikai tudásuk, tapasztalatuk mellett lényeges a kiváló anyagismeret, a rajztudás, valamint a néprajzi, a művészet-és divattörténeti ismeretek. 

A valódi bőrből készült bőrműves termékek mindig a megrendelő személyének szólnak, ezért egyedi és megismételhetetlen. Munkájuk során fontos a hagyományos bőrmegmunkálási módok életben tartása, és jellemzőek a bőrfűzések, fonások, aprólékos varrások (kézi bőrvarró szerszámokkal), és visszafogott díszítések (hímzett, varrott) alkalmazása. A kiváló anyaghasználatnak köszönhetően a termék valóban tartós és időtálló.

A bőrműves szakma nemcsak a technikáról, de a lélekről is szól. A szakember munkája során igyekszik belecsempészni őseink tudását és szépérzékét a műalkotásokba, úgy, hogy mai köntösbe öltöztetve a 21. század emberének is méltó társai lehessenek. 

Mit takar a bőrdíszművesség?

A bőrdíszműves iparág több szakma egyesítéséből a modern kor hozadékaként jött létre a 19. században. Kialakulásában nagy szerepe volt a műbőrgyártással egy időben megjelenő új használati tárgyak (pénztárca, irattartó, neszesszer) és a női táskák divatjának. Az egyre jobb minőségű és kedvezőbb árfekvésű műbőrből készült bőrdíszműves termékeket már nagy szériában, gépekkel, tömegtermelésben gyártják. Ezért a bőrdíszműves szakma nem az egyedi bőrdíszműves termékek előállításáról szól. A fast fashion termékek célja, lépést tartani a legújabb trendekkel – ebből adódóan nem a tartósság a cél, hanem a divatosság és a megfizethetőség.

Magyar bőrdíszművesek és bőrművesek termékei 

Megéri tehát tisztában lenni a különbséggel, hiszen óriási minőségbeli eltérés van a magyar bőrdíszművesek és bőrművesek portékái között. A magyar bőrdíszművesek és bőrművesek termékei a hagyományos boltok mellett az alkotók bőrdíszműves webshopjaiban is elérhetőek. De ha lehetőségünk van bőrös manufaktúrába, műhelybe vagy kézműves vásárba látogatni, akkor érdemes testközelből megszemlélni a műalkotásokat - kézbe venni, érezni a bőr illatát, és a minőségi munka gyümölcsét.